Parazita művészet, Moziválasztó menü

Parazita kultúra 1. Az es évek elején meghívást kaptam egy nemzetközi művészettörténeti tanácskozásra, melynek az volt a témája, hogy meghalt-e az avantgárd, illetve, hogy milyen esélyei vannak manapság a szubverzív művészeti magatartásnak. A kérdés akkor zavarba ejtett, hiszen a válasz annyira egyértelműnek tűnt számomra, hogy hirtelen nem is tudtam, kell-e, érdemes-e erről bármit is mondanom.

Elvégre még a parazita művészet számára is nyilvánvaló, hogy az avantgárd művészet, amely egykor a "régi ember", a polgári értékrend, az egész hagyományos társadalmi szerkezet elleni heves tiltakozásként jelent meg, mára már "csak művészet", amit a polgárság rendszerint önnön dekorálására használ.

A véletlen azonban úgy hozta, hogy akkoriban került a kezembe egy cikk a komputervírusokról, melynek szerzője az a Fred Cohen volt, aki ban, tehát épp a rettegett HIV-1 nevű kórokozó felfedezésének évében útjára bocsátotta az első "hivatalos" gomba parazita kócos vírust.

Noha Cohen "népszerűsítőnek" szánt ismertetőjéből alig értettem valamit, hatására mégis különös gyanúm támadt: az avantgárd minden józan becslés ellenére mégsem halt meg, hanem szellemisége észrevétlenül átszivárgott a művészetből a számítógépek világába.

Sejtésem először is azon alapult, hogy a komputerkalózok kétségtelenül felforgató tevékenységet folytatnak, felforgatóbbat, mint bármely avantgárd mozgalom századunkban: behatolnak a nagy komputerrendszerekbe, s ott akkora kárt okoznak, amit pénzben szinte ki sem lehet fejezni. Hogy csak egyetlen, parazita művészet későbbi példát említsek, a Fülöp-szigetekről indított Love Letter vírus, amely ben hat óra alatt végigsöpört Európán és az Egyesült Államokon, közel hárommillió számítógépet fertőzött meg, a keletkezett kár pedig szakértői becslések szerint több mint nyolcmilliárd dollár.

Akárcsak az avantgárd, a számítógépes kalózkodás is mozgalmi jellegű, jobbára internacionális, nihilista és persze igencsak erkölcstelen. A virális programokban fontos szerepe van a véletlennek - amit már a dadaisták is istenítettek - humor is akad benne bőven, maga a komputervírus pedig, miként az es évek domináns művészeti irányzata, tulajdonképpen nagyon is konceptuális: racionális agymunka eredménye, méghozzá adott esetben igen magas szintű agymunkáé.

S tényleg, alig kellett néhány évet várni, hogy az analógia máris valóságossá váljék, hiszen a concept art mintájára ben Concept néven tűnt fel egy új számítógépes kórokozó.

A fertőzés és az azzal járó betegség régi jó metafora a művészetben, különösen az orosz avantgárdban. Már Lev Tolsztoj azt állította, hogy a művészet, akár a betegség, parazita művészet útján terjed.

Az ember azt hiszi, hogy csupán szavakat olvas, képeket néz vagy zenei hangokat parazita művészet, de titokban megfertőződik, s csak jóval később veszi észre, hogy annyira megváltozott az élete, mintha megbetegedett volna.

Tolsztoj szerint vannak rossz betegségek, melyek az embert őrületbe, féktelen kicsapongásokba, belső összeomlásba vagy akár a halálba kergetik, de vannak jók is, melyek rombolják ugyan a testet, de a lélekre gyógyító hatással vannak. A művészet, ha sikerül megfertőznie az embereket, mindkét betegségtípust előidézheti.

1. Sebők Zoltán: Parazita kultúra
2. Pinworms elsősegély

A művészet közben se nem jó, se nem rossz, hanem csupán valami meghatározatlan szimptómájú betegség, amelynek lehetséges következményei igen sokfélék lehetnek.

A láthatatlan bacilusok vagy "járulékos elemek" ehhez hasonló metaforáját használja Kazimir Malevics, az orosz avantgárd központi alakja is, amikor a művészet eredetének és hatásának magyarázatára tesz kísérletet.

Véleménye szerint az ember parazita művészet azáltal válhat művésszé, ha bizonyos vizuális bacilusok megfertőzik. E bacilusok tudattalan vizuális benyomások, amelyek észrevétlenül az parazita művészet egész érzékelő rendszerét megváltoztatják.

Malevics szerint az ember ostobaságot követ el, ha azt hiszi, hogy e fertőzésből ki kell gyógyulnia, s a bacilusokat megpróbálja elnyomni vagy kiirtani. Épp ellenkezőleg, meg kell ismerkednie a betegségével, s a kóros állapotot normálisnak, másféle, ám az egészséggel azonos értékű életformának kell tekintenie.

Malevics tehát a művészetet fertőző ágensek életeként fogja fel, melyek nem szubjektív úton keletkeznek, nem valamiféle érzés vagy gondolat kifejeződései, hanem a fertőzés titokzatos hatásai, amelyek emberről emberre, s emberről dologra egyaránt átadhatók. De hogy e bacilusok honnan jönnek, hova adódnak majd tovább és miként fertőznek, azt az orosz művész szerint nem lehet tudni. Másfelől, mint az avantgárd mozgalmak többsége, a vírus-programzás és terjesztés is utópikus célzatú.

RÁD TELEPSZENEK! - Élősködők kritika

Utópiája olyan világ képét vetíti elő, amely mentes lesz a korunkra jellemző "túlintegrált" rendszerektől, s ezzel mellesleg Keith Haringnek, az amerikai graffiti-művészet vezéregyéniségének vágya is teljesülhet, aki utolsó interjújában, amikor már tudta, hogy AIDS-es, azt nyilatkozta, hogy ő kezdettől fogva olyan vírus akart lenni, amely képes megfertőzni, felbomlasztani a művészet rendszerét.

Ugyanakkor az sem mellékes, hogy bizonyos esetek alapján úgy képzeltem, a komputerkalózok mozgalma, ellentétben az avantgárddal, végképp anonimitásra van ítélve.

Hiszen aki romboló vírust juttat például valamely kórház vagy hadászati intézmény belső informatikai rendszerébe - ami gyakran megesik - az nem pusztán "kísérletező művésznek", hanem egyenesen terrorista bűnözőnek számít.

Éppen parazita művészet kizártnak tartottam, hogy a komputerkalózkodás az avantgárdhoz hasonlóan valaha is úgymond hivatalossá válhat.

CBD Általános Információk, Állítsa le a parazita drogot

De csakhamar megtudtam, hogy rendszeresen megrendezik a komputerkalózok, a hackerek és a crackerek legális nemzetközi találkozóját, a teoretikusok pedig máris beskatulyázták a virális programokat, megteremtve a század eleji művészeti irányzatok számítógépes megfelelőit, ugyanakkor a komputerkalózkodás történeti tényhalmazzá való szelídítésének alapfeltételét is. Az avantgárd analógiájára a komputerkalózoknak számos folyóirata van, de már nem csak szamizdat és underground, hanem nagy példányszámú hivatalos is.

S ami még lényegesebb, a nagy komputercégek úgy próbálnak védekezni a vírusok ellen, hogy óriási pénzekért egyszerűen felvásárolják őket a kalózoktól. Ismétlődni látszik tehát a történelem, ami talán újabb alátámasztása lehet a közkeletű parazita művészet, hogy ez már nem is történelem: a rendszer megint magához öleli ellenségeit, vagyis lényegében ugyanaz történik, mint ami az avantgárd végzete lett.

Úgy látszik azonban, hogy ez a stratégia ezúttal nem válik be, ami egyebek mellett bizonyára a komputerkalózkodás meglepő földrajzi eloszlásával magyarázható.

Az ember azt föltételezné, hogy e tevékenység központjai valahol a fejlett Nyugaton kell hogy legyenek, ahol az úgynevezett technológiai fejlődés is a legintenzívebb. De nem ez a helyzet.

• rays.huini centennial
• Nem pillant le a mélységbe, mert fél, hogy megremegne a szíve és elveszne.

A parazita művészet jelentős része az egykori Szovjetunióban, illetve annak utódállamaiban keletkezett, s nem kis meglepetésre olyan országok is vírusnagyhatalomnak számítanak, mint Bulgária vagy India. Lehet, hogy ezért, lehet, hogy másért, mindenesetre tény, hogy a komputerkalózok még mindig lépéselőnyben vannak az ellenőrzőkkel szemben, vagyis a komputervírusok kiszűrésére még mindig nincs száz százalékos hatékonyságú eszköz.

Ennek lehetetlenségét egyébként Fred Cohen már az első számítógépes vírus megszületésének évében be is bizonyította, a tények pedig azóta sem cáfolnak rá. Amikor az es évek elején ezzel a kérdéssel elkezdtem foglalkozni, szakértői becslések szerint mintegy ezerkétszáz számítógépes vírusról lehetett tudni.

Állítsa le a parazita drogot

Most, egy évtizeddel később, havonta jön létre körülbelül ennyi, az összlétszámuk pedig meghaladja a hatvanezret. Minden jel arra mutat tehát, hogy az úgynevezett info-telematikus társadalom képtelen lesz megszabadulni a maga parazitáitól.

Ezzel kapcsolatban sokféle állásfoglalás lehetséges. Általában nyafogni, szitkozódni és átkozódni szokás, ami érthető reakció, egy dolgot azonban nem szabad szem elől téveszteni: efféle bravúrra maga az élet sem képes. S itt nem csak arra parazita művészet, hogy minden földi élőlény biológiai paraziták sokaságának - gyakran barátságtalan - jelenlétét kénytelen elviselni, hanem valami lényegesebbre.

A cirkuszművészet nemzetközi nagykövetévé választották Fekete Pétert

Biológiai kutatások azt mutatják, hogy a legegyszerűbb egysejtű organizmusok, az rossz lehelet bélprobléma prokarióták körülbelül három és fél milliárd évvel ezelőtt jelentek meg a Földön és legalább kétmilliárd évig ez volt minden: baktériumok, kék-zöld algák és ehhez hasonló egyszerű rokonaik.

Lynn Margulis szerint ekkor néhány ilyen egyszerű lényt meghódítottak a paraziták, melyekről aztán kiderült, hogy álruhába bújt áldások, hiszen a hódítók és a meghódítottak egymás társaságában jelentős előnyöket élveztek kiérdemelve, hogy ettől kezdve szimbiotáknak nevezzék őket a biológusok.

Együttes erejük forradalmian új entitást hozott létre, az úgynevezett eukarióta sejtet, amely már rendelkezett sejtmaggal, s amely nem kevesebbet, mint a többsejtű élet lehetőségét jelentette!